Avagy képzeld el, hogy csak hetente kétszer találkozhatsz az igaz és egyetlen szerelmeddel. Kevés, mi? Na valahogy így vagyok ezzel én is. Heti három magyaróra, ami két irodalmat és egy nyomorult nyelvtan órát takar.
Én ezt nem hiszem el!
Alig másfél hónapja kezdődött el a tanév, de már most vergődöm, mint a partra vetett bálna. Csak az a remény él bennem, hogy mi van, ha félévkor megemelik az óraszámot. De úgyse.
Amint megtudtam az órarendet, rohantam a magyar tanáromhoz, hogy esetleg áll- e rendelkezésünkre valamilyen, (BÁRMILYEN) szakkör, aminek kereti közt foglalkozhatok az irodalommal. De nem. A csontjaimban éreztem, hogy meg fogok halni.
Minden olyan nap, amikor irodalom van a szó szoros értelmében pattanok ki az ágyból. Amelyik napon nincs, úgy ellenkezőleg.
Így bele fogok halni ebbe az évbe.
